A testvérféltékenységről, a kiváltó okokról sokat lehet hallani, olvasni. Abban próbálunk néhány tanáccsal segíteni, hogy mit tehetünk, hogy könnyítsük a helyzetet.
A legfontosabb itt is – mint a gyermeknevelésben általában – a türelem és az empátia. A hit abban, hogy javulni fog a helyzet, csökkenni a feszültség. Gondoljunk bele a gyermekek, különösen az idősebb testvér helyzetébe. Ha ezt megtesszük, jobban megértjük a csalódottságát, haragját. Hasznos, ha az idősebb gyermekkel már a kistestvér érkezése előtt és utána is gyakran beszélgetünk a korának megfelelően.
A hangsúlyt soha ne arra helyezzük, hogy szeretnie kell a kisebbet, inkább arra irányítsuk figyelmét, hogy neki miért jó az, hogy testvére van. Kezeljük őt önálló személyiségként, dicsérjük meg, beszélgessünk az ő mindennapi dolgairól, hogy érezze, ő továbbra is ugyanolyan fontos, mint korábban.
Engedjük, hogy fokozatosan szokjon hozzá a kisebb gyermekhez, ne várjuk el tőle, hogy hirtelen, szinte felnőttként viselkedve halkan játsszon vagy kevésbé igényelje a jelenlétünket. Foglalkozzunk vele annyit, amennyit időnk és energiánk enged.
Később, ha már nagyobbak a gyerekek, próbáljunk velük igazságosak lenni. Vitás helyzetben, ha lehet várjunk egy kicsit, ne automatikusan az idősebb gyermeket hibáztassuk és ne hasonlítgassunk. Mindenkire érvényes szabályok legyenek. Például lehetnek mérgesek, de nem szidalmazhatják egymást korlátok nélkül. Tanítsuk meg őket kibékülni, a konfliktust elrendezni, kompromisszumot találni. Beszélgessünk együtt családként minél többet, minél több témáról, köztük a nézeteltérésekről is. Ezekkel nagyon sokat tehetünk a jövő érdekében.