A módszer, mely életszemléletté is válhat, fokozatosan megtanulható és a nehezebb időszakokban, például a dackorszakban jól alkalmazható technikákat is nyújt, ilyenek például a kompromisszum, a választás, az elterelés, illetve a kérdés.
- Kompromisszum = Ha most indulunk, lesz még időnk ebéd előtt legózni.
- Választás = Először a postára menjünk vagy a boltba?
- Elterelés = Mit gondolsz, melyikünk ér előbb az autóig?
- Kérdés = Mit kell csinálni ahhoz, hogy otthon még játszhass ebéd előtt?
Probléma vagy konfliktus esetén próbáljunk meg higgadtak maradni, higgyünk abban, hogy képesek vagyunk együttműködni. Kérdezzünk, mert a kérdés keresési folyamatot indít el az agyban, megtanítja a gyereket, hogy elgondolkozzon a cselekedetről. Az ellenállása csökken, szívesebben működik együtt. Legyenek olyan helyzetek is, amikor gyerek is dönthet. Például kiválaszthatja, hogy melyik mesét hallgatja lefekvés előtt, vagy hogy melyik nadrágot vegye fel.
Hallgassuk meg és igyekezzünk "belépni" a világába, és az ő szemével nézni a helyzetet. Beszéljünk kedvesen, de határozottan és nyíltan, és csak olyan dolgot mondjunk ki, amit komolyan is gondolunk. Elmondhatjuk a mi érzéseinket is.
Guggoljunk le hozzá és nézzünk a szemébe, érintsük meg, öleljük át vagy fogjuk meg a kezét. Ha felülről beszélünk, az mindenképp alá-fölérendelt kapcsolatot érzékeltet.
Dicsérjünk, amikor lehet, de reálisan, az adott helyzetben emeljünk ki valami jót, és ne túlozzuk el. Például: Pont úgy csináltad, ahogy megbeszéltük! Ügyesen rendezted el a játékaidat a polcon, köszönöm, hogy segítettél. Vagy: Büszke lehetsz magadra, amiért abbahagytad a hisztit és figyeltél. Ezzel is kifejezve, hogy nem a mi vagy valaki más személyes elvárásainak a megfelelés a jó út, hanem saját magának éri el azt.
Törekedjünk a büntetés elkerülésére, ne tegyünk bántó vagy gúnyos megjegyzéseket, ne vonjunk le hosszútávú következtetéseket, és ne utaljunk vissza korábbi problémákra. Legyen egyértelmű, hogy olykor mindenki hibázik. Keressünk a mindennapi élethelyzetekre vagy a problémákra olyan megoldást, ami megvalósítható. Ha muszáj valami szankció, akkor természetes, életszerű és betartható következmények legyenek, melyek a problémához, nem pedig a gyermek személyiségéhez kapcsolódnak. Koncentráljunk a megoldásokra és a lehetőségekre.