Először is, el kell fogadnunk, hogy a digitális világ már a mindennapjaink része. Nem működik, ha a gyermeket kiszakítva a saját, 21. századi világából, számára irreális helyzetekbe próbáljuk vonni. Nem életszerű és nem a gyermek érdekét szolgáló elképzelés, hogy teljesen megvonjuk az internet- és eszközhasználatot, és a tévénézést. Különösen, ha nem tudunk olyan alternatívát biztosítani, amely kiegészítené vagy pótolhatná az ott átélt élményt, örömöt.
Azért fontos az előre gondolkodás, hogy a szülő ne akkor próbáljon beavatkozni, amikor a gyermek már csak a gép teremtette világban érzi otthon magát. A baj akkor kezdődik, ha a képernyő és kijelző helyett nincs más szabadidős tevékenység vagy örömforrás, mert a függőség veszélyes. A felnőttek is nehezen kezelik a helyzetet, a gyermekek pedig még egyáltalán nem tudják.
Vannak jelek, amelyeket komolyan kell venni:
gyakori rossz hangulat,
az iskolai teljesítmény hirtelen romlása,
szociális kapcsolatok gyengülése.
Ha időben lépünk, az internet sok lehetőséget is nyújthat. Lehet olyan kompromisszumot is kötni, hogy a félelmetes vagy nem neki való játékok helyett olyanra használja a gyermek a gépet és az okos eszközöket, ami hozzáad a mindennapjaihoz vagy az ismereteihez.
RÖVIDEN ÖSSZEFOGLALVA
A gyermek tanuljon meg tőlünk és velünk internetezni, a korának megfelelően beszélgessünk vele a látottakról, figyeljünk oda, hogy mennyi időt tölt a gép előtt és mutassunk példát, legyünk minta és nyújtsunk számára offline értékeket, programokat is.
NÉHÁNY HASZNOS GONDOLAT:
KOMMUNIKÁCIÓ
A nyílt kommunikáció, a gyermekben felmerülő kérdések megválaszolása nagyon fontos. Beszélgessünk vele az online tér helyes használatáról és árnyoldaláról. A korlátozás és azok betartásának alapja a szülő-gyermek közötti kommunikáció és bizalom megléte.
Fontos, hogy a gyermek ne csak tapasztalja a korlátozást, hanem értse is, hogy miért szabályozzuk. Tudnia kell, hogy az internet nemcsak a szórakozás színtere, hanem veszélyforrásokat is rejt magában. Tisztázzuk, hogy a közösségi oldalakon milyen adatokat és tartalmakat lehet, és milyeneket tilos megosztani másokkal. Fel kell hívni a figyelmét, hogy ha számára ismeretlen ember próbál a bizalmába férkőzni, azt minden esetben jelezze.
Beszélgessünk a gyermekkel, adjunk lehetőséget, hogy meséljen, elmondhassa, amit szeretne. Ha ítélkezés nélkül figyelünk rá, és ott vagyunk, amikor beszélgetni szeretne, könnyebben elmondja azt is, ha gondja van.
BIZALOM
Mindenekelőtt legyünk empatikusak a helyzettel kapcsolatban, bízzunk a gyermekben és teremtsünk olyan légkört, melyben szívesen fordul hozzánk. Erre minden életkorban lehet alapozni.
Minél nagyobb a gyermek, annál kevesebb ráhatásunk van az internetezési szokásaira, ezért nagyon fontos, hogy idejében elkezdjük a helyes használatra nevelést, és olyan szokásokat, de legfőképp olyan kapcsolatot alakítsunk ki gyermekünkkel, amely később is megtartó erő lehet.
A legjobb, amit tehetünk, hogy olyan őszinteségen, bizalmon és szereteten alapuló a kapcsolatunk, melyben a szülői tanácsnak súlya van, és a gyermek nem elnyomásként éli meg a korlátozásokat.
ISMERJÜK MEG
Legyünk partnerek, ha a gyermekünk beszélgetni szeretne arról az online játékról, amivel játszik. Ha ismerjük azokat a dolgokat, amelyek foglalkoztatják, nagyobb eséllyel tudjuk megvédeni és kapcsolatunkat is erősítjük, ami a legjobb védelem mind közül.
Érdemes a technika adta lehetőségekről is tájékozódni, használjunk szűrőprogramokat, melyekkel megvédhetjük a nem neki való tartalmaktól és felügyelni tudjuk az internethasználatot. Sok szülői olyan alkalmazás létezik, ami korlátozhatóvá teszi az internetforgalmat, bizonyos oldalakat és keresőszóra beírt találatokat is blokkolhatunk, ezzel kivédve, hogy a gyermek veszélyes vagy korának nem megfelelő oldalra tévedjen. (Ingyenesek például a Google Family Link, Windows szülői felügyelet, Kids Place)
MINTA
A szülői minta, akárcsak az élet más területein, itt is nagy hatással van. A gyermekek nemcsak ismereteket tanulnak a szülőtől, hanem viselkedést és értékrendet is.
Az önálló mértéktartásra legjobban úgy nevelhetők, ha szülőként mi magunk is betartunk bizonyos szabályokat, és igyekszünk a gyermek előtt minél kevesebbet használni a telefont és a számítógépet, ezzel példát mutatva, hogy más módja is van az időtöltésnek.
Fontos, hogy a szülők egységes nézetet valljanak a témában és konzekvensen képviseljék azt.
Ha a gyermek hozzánk szól, mikor mi telefonozunk, vagy a gépen dolgozunk, figyeljünk rá, vagy ha nagyon belemélyedtünk valamibe, kérjünk tőle egy kis időt. Mondjuk el, miért nem tudunk most figyelni, majd szakítsuk meg, amint lehet, és hallgassuk meg, mit szeretne. Ha számítógépen vagy online dolgozunk, akkor is szánjunk időt a gyermekre, amikor befejezünk egy-egy tevékenységet, gondolatmenetet.
A legjobb, ha próbálunk jó példával járni előtte, például rendszeresen sportolunk, közösen sétáltatjuk a kutyát, kirándulni járunk, egyszóval biztosítjuk a netmentes családi időt.
Nagyobbaknak mutassunk példát, hogy válhat az online tér hasznára, mondjuk el, hogy milyen érdekes tartalmak léteznek, mi mindent lehet így megtudni, mutassunk valóban hasznos appokat, fejlesztő játékokat is, hogy a gyermek az internetes idejét is értelmes dolgokkal töltse.
SAJÁT ESZKÖZ
Tízéves kor alatt célszerű a számítógépet a közös térben elhelyezni. Amíg megtehetjük, ne legyen önálló eszköz a gyermek szobájában, ne legyen saját tévéje, telefonja, gépe, használja a miénket. Így több lehetőség van odaülni mellé és beszélgetni vele, magyarázni internetezés közben. Amikor pedig aktív felhasználóvá érik, beszéljünk vele a használat szabályairól, az adatvédelemről.
Két-hároméves korig, ha megoldható, ne kerüljön képernyő elé, persze ez nagyobb testvérek esetén gyakran már nem kivitelezhető. Kisebb gyermekünkkel, nézzünk közösen mesét vagy, kapcsolódjunk be, figyeljük a telefonos játékot.
SZABÁLYOK, KERETEK
Iskolától, szünidőtől és kortól függetlenül, ajánlott bizonyos kereteket meghatározni, de amikor a szabályokat felállítjuk, tegyük közösen.
Mire, mennyi ideig és milyen gyakorisággal használhatja a gyermek a telefont vagy számítógépet.
Érdemes kialakítani olyan „zónákat” a lakásban, ahol nem használható semmilyen kütyü, ahogy különböző alkalmakhoz is köthetjük a korlátozást. Telefon és laptop-mentes övezet lehet például a gyerekszoba, az alkalom pedig, amikor mindenki távol marad az online világtól lehet a közös ebéd, vacsora.
Szabjunk időbeli korlátot, az első feladat mindig a kötelességek teljesítése legyen, és csak utána az internetezés.
Határozzuk meg az internetezés célját, beszélgessünk a gyermekkel arról, hogy miért van szüksége a világháló használatára.
Biztassuk pár perc szünetre az internetezés alatt. Esetleg ne időhöz kössük, hanem játékokban pályák befejezéséhez vagy az ottani időegység elteltéhez (pl.: egy nap a játékban).
A túlzott használat megelőzése és a viták megspórolása érdekében köthetünk „digitális szerződést”, melybe belefoglaljuk, kinek, mikor, mennyi internethasználat engedélyezett, illetve azt is, mikor nem nyomogatjuk a telefont. Már a szerződéskötés folyamata lehetőséget ad a beszélgetésre, egyfajta egyensúlyi állapot kialakítására, a szerződés aláírása pedig komolyabbá teheti az elhatározásokat, jobban ösztönöz a betartásra.
A KIVÉTEL ERŐSÍTI…
Különleges helyzetben rugalmasabban kezelhetjük az online lét kérdéseit, de az alapvető biztonságról és arról, hogy offline is van élet, ne feledkezzünk meg.
Forrás: 7köznapipszichológia, hipersuli.hu, digitalisgyermekvedelem.hu, digitaliscsalad.hu