Keresés
  • Stilianos Babauszoda

Gyermekek a digitális világban

A szülők útkeresése és felelőssége


Szülőként talán mi magunk is aggódunk amiatt, hogy gyermekünknél képernyő vagy okoseszköz-függőség alakul ki. A kérdés különösen aktuálissá vált a Covid vírus okozta beszűkült társasági lehetőségekkel, a digitális oktatás megjelenésével. Általában törekszünk arra, hogy csak rövid időre és felügyelet mellett engedélyezzük az okoseszközök használatát,


DE VALAHOGY MÉGIS EGYRE ENGEDÉKENYEBBEK LESZÜNK.


Hamar megfigyelhető az az ellentmondás, hogy egyre többször, több időre kap hozzáférést a gyermek, mint amennyit valójában ideálisnak tartanánk.


Már a három év alattiak közül is sokan, de a négy-hat évesek többsége rendszeresen használ tabletet, okostelefont; a tíz év felettiek számára pedig a mindennapok szerves részét képezi a telefon, tablet, számítógép és sok más digitális eszköz.

A túlzott internethasználat leginkább az iskolás években jelenhet meg problémaként.

Egy programozóiskola kutatása szerint sok iskolás gyermek akár négy óránál is több időt eltölt a világhálón napi szinten, az internethasználat az életkor emelkedésével folyamatosan nő.

Az internethozzáférést az is segíti, hogy a gyermekek egyre fiatalabban kapják meg az első okostelefonjukat, ami újabb kaput nyit a digitális térre. A felmérés azt is kimutatta, hogy a gyermekek nagy része átlagosan egy-két órát internetezik napi szinten, de a szélsőségekre is van példa: a fiúk 14,3%-a, míg a lányok 8,6%-a négy óránál is több időt tölt a világhálón. Ez idő alatt nagyrészt videojátékokkal játszanak (75%), emellett érdekes, vicces videókat (74%), valamint filmeket és sorozatokat (54%) néznek leginkább. A szórakozás mellett azonban a tanulásra is marad idő: a gyermekek több mint fele (51%) a házi feladatok és beadandó dolgozatok elkészítéséhez is használja a netet.


A Covid járvány, különösen az otthon töltött idő és a képernyőn keresztül történő oktatás sok családnál kiélezte a helyzetet, sokunk életében növelte a digitális világban töltött órákat.

De hogyan is kerülnek a digitális eszközök a gyermek kezébe?

Okolhatom őt azért, mert szereti használni?


Bizonyos korig kifejezetten rajtunk múlik, hogy mit engedünk meg gyermekünknek és mit nem. Az, hogy mikor kezd el ismerkedni a digitális világgal, családi szokásainktól és az erről alkotott elképzeléseinktől is függ. Az engedélyezés okai között szerepel általában, hogy szeretnénk idejében megismertetni a digitális technológiával, jelentős szerepe van a kortársaktól érkező nyomásnak is, de az is előfordul, hogy motivációs eszközként, jutalmul vagy program-alternatívaként szolgál egy-egy óra telefonozás, játék a számítógépen. Egy idő után nehéz azonban megtalálni az egyensúlyt, megállni az optimális szinten, sőt csökkenteni az eszközhasználatot, főleg, ha bébiszitterként alkalmazzuk a netet, a mesét.


Neheztelünk és nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, de közben gyakran mi magunk is ellene dolgozunk. A gyermeknek mi vagyunk a minta és hosszú ideig a barátok mellett játszótárs is.


HA AZT LÁTJA, HOGY SZÁMUNKRA A TELEFON ÉS A TV JELENTI A KIKAPCSOLÓDÁST, SŐT EMIATT NINCS IDŐNK VELE FOGLALKOZNI, NEM VÁRHATJUK EL TŐLE, HOGY NE AKARJON „KÜTYÜT” HASZNÁLNI, VAGY JÁTSSZON CSAK JÁTÉKTÁRGYAKKAL, OLVASSON, KÉZMŰVESKEDJEN.


Fontos a magunk internetes felhasználói, tévénézési szokásait is megemlíteni és végig gondolni, hiszen így felfedezhetjük a saját kapcsolatunkat, igényeinket és esetleges függőségeinket a képernyőt, a digitális eszközöket és tartalmakat tekintve.

  • Milyen tartalom, milyen hatást gyakorol rám?

  • Milyen rendszerességgel használom?

  • Mi tud kikapcsolni, mi tudja pótolni vagy feledtetni a digitális világ nyújtotta élményeket?

Ha mindezzel tisztában vagyunk, könnyebben meg tudjuk figyelni és ítélni gyermekünk szokásait és igényeit, viszonyát és esetleges „függőségét”.


Ez sem egyszerű azonban, hiszen felmerülnek újabb kérdések.

  • Kiderült valami új, esetleg pozitív vagy negatív magunkról vagy a gyermekről?

  • Ha nem pozitív, fontosnak tartjuk kezelni? Hogyan?

  • Szeretnénk a gyermekkel megbeszélni vagy egyszerűen meg kell értenie, hogy túl sokat használja az eszközöket, nem az életkorának megfelelő játékokat használja?

Ha arra jutunk, hogy lépni kell, csökkenteni kell a mesenézést, filmnézést, digitális eszközhasználatot a gyermek vagy mindannyiunk életében, nem mindegy,

hogy hogyan kezdünk hozzá.

Nemcsak a gyakori reakcióinkat és megoldási lépéseinket érdemes végig venni, hanem abba is hasznos belegondolni, hogy ez mit szokott kiváltani gyermekünkből.


A mesenézés és a „kütyühasználat” korlátozása kritikus pont. Sőt, a gyermek életkorának előrehaladtával egyre nehezebb szabályozni az okoseszköz-használatot. Ha a gyermek nem viseli könnyen a tiltást – jó eséllyel – hatványozódik a megszokott reakció.

Tehát nem ez az út lesz a járható.


Ahogy egyébként más esetben sem az egyszerű tiltás vagy korlátozás a legjobb és legokosabb döntés a szülő-gyermek kapcsolat szempontjából.


„Nem hivatkozhatunk és építhetünk a saját gyermekkori élményeinkre sem, hiszen a mi generációnk a saját igényei szerint alakította a számítástechnika adta lehetőségeket.

A gyermekeinknek viszont már a számítástechnika adja a lehetőségeket” - mondja Igaz Dóra, aki Nyár, nagyi, net című könyvében gyakorlatban alkalmazható, „felhasználóbarát” módon járja körbe a témát.


Mit jelent a gyermeknek a szélsőséges korlátozás? „Olyan, mintha ötven évvel ezelőtt azt vártuk volna el, hogy villany helyett gyertyafényben írják a leckéjüket.”


Megvonjuk teljesen az eszközhasználatot és a képernyőt? Csak az a jó, ha a gyermek nem néz mesét, nem használ digitális eszközt? Nem. Ez nem lenne életszerű, hiszen a nagyobb gyermekek már nemcsak szórakozásra használják, valamilyen szinten fontos számukra az online jelenlét a tanuláshoz, közösségi élethez.


KULCSSZAVAK: AZ IDŐ, A RUGALMASSÁG, A BIZALOM, ÉS AZ OKOS KOMPROMISSZUM.


Keressük meg azt, ami hosszútávon is alkalmazható, a mindennapokban reálisan megoldható.


Az online térben kapcsolódjunk a gyermekhez, a digitális tevékenységéhez, illetve nyújtsunk építő lehetőségeket, közben alakítsuk, csökkentsük tudatosan, de észszerűen a felhasználást.


Az offline időtöltésben pedig fordítsunk a gyermekre minőségi időt, biztosítsunk számára aktív és hasznos időtöltést, pozitívumot, hiszen a digitális lét nyújtotta azonnali örömforrást, sikerélmény és szórakozás lehetőségét „veszünk el” tőle.


Tényleg vannak veszélyei a gyermekkori digitális eszközhasználatnak, vagy túl van dimenzionálva ez az egész?

Megoldható és egyáltalán hozhat valami jót a korlátozás, érdemes megpróbálni?

Hogyan, milyen módszerekkel?


Ezeket a kérdéseket válaszoljuk meg blogsorozatunk következő bejegyzéseiben.


Forrás: 7köznapi Pszichológia - Blog, hipersuli.hu, digitaliscsalad.hu, hvg.hu

177 megtekintés0 hozzászólás

© 2021 Stilianos Kft. 

  • Facebook Social Icon
  • YouTube Social  Icon
  • Instagram
  • LinkedIn