A legelső babaúszás foglalkozásodat rettegve tartod. A gyomrod előtte pont olyan görcsben van, mint életed legdurvább vizsgájakor. Csakhogy akkor a bírák kekecek voltak és nem túl támogatóak. Folyton azt éreztették veled, hogy semmit sem tudsz, és próbára tettek megállás nélkül. Nos próbatétel a medencében is van bőven. Viszont itt a bírák apró kis babszemek, akik fülig érő szájjal és áhitattal lesik minden szavadat.
A következő történet talán jól érzékelteti, hogy milyen egy oktató élete a mindennapokban.
Az épületbe leérve gyerekzsivalytól, és sírástól hangos az uszoda, de ettől nem lesz kevésbé jó hangulatú hely. Ez hozzá tartozik. Egy forró nyári napon a negyedik foglalkozásomat kezdem, de a medence meleg vizébe mégis felüdülés bemenni. A víz alatti fények és a medencetér visszafogott világításától eleve hangulatos órát az összeszokott kis csapat teszi igazán bensőségessé. Jó érzés közéjük megérkezni, mintha egy családi fészekbe csöppennék.
A lelkesen elkezdett, vidám hangulatú óra gyorsan telik, mindenki szépen végzi a feladatokat, de egyszercsak észreveszem, hogy egy durcás kisgyerek ül a medence szélén. Rövid, szőkés hajú, rikító kék szemű, kerek pofijú kisfiú ő, aki mindig vidáman szalad le az uszodába és most bánatosan pislákol. Ő egy olyan cukin husis kisgyerek, akit egész nap ölelgetnél és szívszorító látvány, ha egy ilyen édes gyermek ennyire szomorú.
Állatfigurákat kellett volna átvinnie a medence egyik végéből a másikba, kiválogatva, melyik a vízben élő és melyik a szárazföldi, de az édesanya kiültette a medence szélére, mert nem működött együtt, semmilyen körülmények között nem akarta megcsinálni a feladatot. Érzem, hogy az anyuka már belül szinte felrobban, de nem mutatja. Nehéz a gyermeknevelés, a fegyelmezés mások előtt, főleg akkor, ha rajtatok kívül mindenki más épp tökéletes fegyelemmel csinálja a feladatokat. Pedig ez még a legjobb családban is előfordul. Ez az anyuka sem tudott ebben a helyzetben higgadtan gondolkozni, lehet, hogy aznap épp ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Ilyenkor az oktatónak kell a feszült pillanatot valahogy kezelni, ezért odamegyek a kisfiúhoz. Igyekszem úgy helyezkedni, hogy a szemünk egy vonalban legyen, így egyenértékű partnerekként tudunk beszélni. – Baj van Bálint? Kérdezem tőle, miközben a térdére helyezem kezemet. Nagy kék, könnyes szemével rám néz, a fekete szempillái összeragadva a víztől és a könnytől, olyan, mint a csillagszemű juhász. Lebiggyesztett kis ajkaival motyog valamit, de sajnos nem értem. Szívem szerint addig ölelgetném, míg teljesen megvigasztalódik, annyira cuki még így sírva is, de muszáj gyors megoldást találni, hiszen a többi szülőt nem lehet várattatni. – Végül határozottabb noszogatásra elárulja, hogy a mellette lévő kisfiú elvitte előle a zsiráfot, pedig neki pont az kellet volna. Gyorsan rögtönözve alkut ajánlok neki: nézd, itt van a víziló, ha megteszed nekem, hogy átúszol most ezzel, akkor én visszahozom a következő körre neked a zsiráfot, rendben? Pacsival megerősítjük alkunkat és már ugrik is a medencébe sietve a túloldalra. A feladatot lelkesen végrehajtja, a túloldalig gyakoroljuk a békalábat. Végig 100% -osan megbízik bennem, mint máskor is, mert tudja, hogy amit megbeszélünk, az úgy lesz, tudja, hogy vigyázok rá a vízben és azt is, hogy tőlem bármikor kérhet segítséget.
Egy ilyen és ehhez hasonló eset után szinte kivirulsz. Ezeket az áttöréseket megélni a gyerekekkel leírhatatlan érzés, olyan mintha hatalmas falakat tudnál ledönteni csupán kedvességgel és szavakkal.
Talán már hallottál a Flow élményről, talán már te is átélted. Bizonyára te is csináltál már valami olyasmit, amiben az elméd teljesen elmerülhetett, amikor maximálisan megszűnt a külvilág, és csak úgy eltelt néhány óra, hogy észre sem vetted. Ilyenkor a feladat, tevékenység maximálisan összhangban van a képességeiddel, és jóval motiváltabb vagy az elvégzésükben, a sikerélmény pedig szinte garantált. Oktatóként ezt a Flow élményt nem egyszer éltem át és élik át a kollégáim is nap mint nap.
Comments