Ijesztő időszak lehet egy család életében a dackorszak. Általában emberpróbáló a szülőknek, de a kisgyermeknek is, hiszen ez számára is olyan felfokozott érzelmi állapot, mely kizökkenti, elfárasztja és nincs rá kezelési módja.
Változó, hogy mikor kezdődik és meddig tart, általában másfél-két éves korban indul és hullámokban előtörve három-négy éves korig tart. Ez a gyermek személyiségfejlődésének újabb állomása. A kicsik ilyenkor élik át, hogy önálló személyiségként saját akaratuk van, mely nem feltétlenül egyezik a szülőével, ezért nem mindig teljesülhet. Ez feszültséget, frusztrációt okoz számukra, de nincs rá kezelési technikájuk, az érzés igen erősen, nem ritkán mindent elsöpörve dühkitörésben jelenik meg.
Mit tehetünk szülőként?
Akármilyen nehéz is, próbáljunk meg nyugodtak, türelmesek lenni, ezzel példát is mutatunk. A gyermek nem direkt viselkedik így. Semmit nem érünk el, ha mi is felidegesítjük magunkat. Ijedtünkben ne engedjünk meg mindent, ha lehet, keressünk kompromisszumos megoldást vagy zökkentsük ki, tereljük el valahogy a figyelmét. Segítsük a megnyugvásban, üljünk le mellé, beszéljünk hozzá. Alkalmazhatjuk a pozitív nevelés elveit is, és egész egyszerűen megkérdezhetjük, hogy szüksége van-e egy ölelésre ahhoz, hogy megnyugodjon.