A szeparációs szorongás egy természetes folyamat, a személyiségfejlődés része ez az elválástól, eltávolodástól való félelem. Általában akkor jelenik meg, amikor a kicsi kezd tudatára ébredni, már önállóan tud mozogni és a szülő kikerül a látóteréből. Ilyenkor megijed, nem érti, hogy történhet, hogy az anya, akivel egynek gondolja magát, hirtelen eltűnik.
Két időszak jelentősebb, 6-8 hónapos kor körül szokott, majd másfél évesen, de később is hullámokban újra előjöhet. Jelei lehetnek például az anya távollétéből fakadó sírás, az alvási probléma, az idegenekkel szembeni félelem, vagy ha nem szívesen játszik önállóan. Minden gyermeknél különböző ideig tart, amíg rájön és feldolgozza, hogy ő és a szülő két külön személyiség, és aki nincs a látóterében, az valójában nem tűnik el.
Fontos, hogy ne legyünk emiatt feszültek, türelemmel, empátiával kezeljük a helyzetet. Öleljük meg a kicsit, beszéljünk hozzá a másik szobából is, játsszunk eltűnős-kukucs játékot. Ha pedig el kell mennünk otthonról, mondjuk el, hogy most elindulunk, de sietünk vissza hozzá.
Megnéznéd bejegyzésünket videó formában is? Akkor kattints a gombok egyikére és tekintsd meg!